Kuba hosszú évek óta szerepelt álom úti céljaink listájának elején. Szerencsések vagyunk, hogy személyes élményeinket oszthatjuk meg a népszerű Karib-tengeri szigeten töltött utazásunkról. Mesélünk Havanna felfedezéséről, a csodálatos Vinales látnivalóiról, és Varadero mesés fehér homokos tengerpartján eltöltött kubai nyaralásunkról.
Reméljük érdekesnek és hasznosnak találjátok élménybeszámolónk kubai utazásunkról.
A Kuba főszigete és további mintegy 1600 kisebb sziget alkotta Kubai Köztársaság a legnépesebb karibi ország. A salsa, a rum és a szivar hazája. Az egyik utolsó szocialista berendezkedésű ország, mely sajátos keveréke a spanyol gyarmati, a 30-as évek amerikai és a karibi stílusnak.
Mivel Barack Obama idején elindult a közeledés az Egyesült Államokkal, ezért sokan a „régi Kuba” gyors megváltozására számítottak. Azóta az Államokban volt néhány változás, és Kubában is a szokásos „manana” sebességével haladnak a dolgok. Ezért különösen örültünk, hogy még most lehetőségünk nyílt rá, hogy felfedezhessük ezt a különleges országot.
A munkánk miatt csak a karácsonyi / szilveszteri időszakban tudtunk elég ideig elszakadni, ami mind árakban, mind az utazók számában kiemeltnek számít, ezért már tavasszal elkezdtük az utazás szervezését, hogy minél több szállás- és repülőjegy-opció közül választhassunk, és még elcsíphessünk néhány kedvezőbb előfoglalási lehetőséget.
Végül moszkvai átszállással repültünk Havannába. Elsőre talán furcsa választásnak tűnhet, de mind a menetrend, mind az ár tekintetiben ez volt a legjobb választás, és még egy kis plusz élményt is beiktathattunk. De erről majd később. Az utazás során szerettünk volna Kuba kultúrájával, tájaival és történelmével is minél jobban megismerkedni, viszont a mozgalmas év után egy kis pihenésre is vágytunk, ezért a pár napos havannai tartózkodást varaderoi nyaralással egészítettük ki.
Rögtön érkezés után beszippantott Havanna lenyűgöző miliője. Pár pillanatig a 80-as évek Magyarországa jutott eszünkbe az úton cikázó Ladák, a városszéli ipari épületek látványa okán, hogy aztán az egyre gyakrabban feltűnő klasszikus amerikai autók és a spanyol gyarmati stílusú óváros épületei még jobban visszarepítsenek az időben. Szállásnak is egy koloniális stílusú belvárosi szállodát választottunk. A hangulatuk, a történelmük, és a kiváló elhelyezkedésük okán mi mindenképp ezt ajánljuk. Ha még autentikusabb szállásra vágytok, rengeteg magánszálláshely közül is választhattok.
Az óváros és a legtöbb látnivaló önállóan is könnyedén bejárható gyalogosan. Szerettük volna a lehető legtöbbet megtapasztalni, ezért előre leszerveztük havannai városnézésünket egy elragadó, magyarul beszélő kubai idegenvezetővel. Jól beszélünk angolul, mégis különösen otthonos érzés volt az anyanyelvünkön megismerkedni a város történelmével, épületeivel. A „kubai Kossuthról vagy Petőfiről” szóló történetek pedig segítettek jobban megérteni a múltat, és a mai kubai gondolkodásra gyakorolt hatását.
És ha már a magyar vonatkozásokról beszélünk: jó volt látni, hogy a kubaiak tényleg tudják, hogy létezik egy Magyarország nevű ország Európában. Valószínűleg ez az egykor közös szocialista berendezkedésnek köszönhető. Érdekes tapasztalat volt viszont, hogy amikor felmerült, hogy honnan jöttünk, nem Puskást emlegették, hanem Hosszú Katinkát. Változnak az idők.
Havanna óvárosa ma a világörökség része. Viszonylag egységes, spanyol és francia jegyeket felvonultató koloniális építészet jellemzi, de az épületek állapotát tekintve már változatosabb a kép. Számos gyönyörűen felújított épület szomszédjában éppen hogy csak össze nem omló, aládúcolt falak, tető nélküli homlokzatok emlékeztetnek az egykor ott állt csodás palotákra.
Dicséretes viszont, hogy évtizedek óta él az az állami kezdeményezés, melynek során a végleges lebontás helyett a helyi közösségekkel együtt dolgozva újítják fel ezeket az építészeti emlékeket, és töltik meg új funkcióval. Számos múzeumot, kulturális kiállítóhelyet és közösségi házat köszönhetünk ennek. Még sok a munka, de idegenvezetőnk szerint a kubaiak optimisták, és ha nem is fénysebességgel, de folyamatosan haladnak a cél felé.
Óvárosi sétánk során meglátogattuk a legfontosabb látnivalókat: a Plaza Vieja-t, a Plaza San Francisco de Assisi-t, a Plaza de Armas-t és természetesen a mindenhonnan látható, frissen renovált Capitolium épületét, mely a washingtoni testvér mintájára készült, és legalább annyira lenyűgöző. Ezután behuppantunk az 1953-as Cadillac Eldorado kabriónkba, hogy Havanna más részeit is felfedezhessük.
Ha Havannában járunk, kötelező kipróbálni valamelyik csillogó autócsodát. Az utazás bizonyosan azok számára is fantasztikus élmény, akik nem különösebben rajonganak az autókért. Ráadásul ideális módja, hogy a távolabbi városrészeket – a Forradalom teret, a villanegyedet, Közép- és Új-Havannát és a Malecon-t – is bejárhassuk.
De Havanna nem csak látnivalókról, hanem a kubai ételekről, a koktélokról és természetesen a zenéről/táncról is szól. A reggelit a szállodában megoldottuk, de az ebédhez és a vacsorához már a város helyi éttermei közül választottunk. Nagy segítségünkre volt az idegenvezetőnk, aki megmutatott néhány szuper paladart, vagyis magántulajdonban lévő éttermet.
Egyik kedvencünk az Antojos, ahol nem csak az ízletes ropa vieja-t (amolyan tépett marhahúsos étel) kóstoltuk meg, de itt ittuk a legfinomabb daiquirit egész kubai utazásunk során. Szintén nagyon szerettük a Plaza del Cristo-n található El Chanchullero Bar & Restaurant, ami bisztro jellegű étlapjával, igazi kubai mojito-val, és esténként nagyon hangulatos tetőteraszával ideális választás. Elég népszerű hely, ezért lehet, hogy várni kell egy szabad asztalra.
Imádjuk a kubai zenét, ezért nem volt kérdés, hogy elmegyünk egy Buena Vista Social Club koncertre. Bár a régi nagy öregek eltávoztak, a „fiatal” generáció sem okozott csalódást. A 20. század elejét idéző mulató hangulata, a kubai ritmus és a finom koktélok garantálják a tökéletes esti kikapcsolódást. A jegyekről érdemes előre gondoskodnunk. A sima belépőn felül (melybe a koktélfogyasztás már beletartozik) vacsorát is foglalhatunk.
Alternatív esti programként a világhírű Tropicana Show-t ajánljuk. A hamisítatlan kubai revü során több, mint 150 táncos és énekes előadását tekinthetjük meg élő nagy zenekarral kísérve.
Havannából kiindulva számos kirándulási lehetőséget választhatunk. Az idő rövidsége miatt nekünk csak egy fért bele: választásunk az UNESCO világörökség részét képező Viῆales-re esett. A Havannától kocsival kb. 2 órás távolságra, Pinar del Rio tartományban fekvő Vinales falu és környéke jelentős dohánytermesztő vidék. A hatalmas mogoták – a völgyben magasodó mészkősziklák – tarkította festői táj máig őrzi a vidéki Kuba hangulatát. A helyiek hűen követik a hagyományokat Főként dohány- és gyümölcsterjesztésből élnek, de másodállásban éttermeket és magánszállásokat is üzemeltetnek.
Egy ilyen farmon élveztük Benito és családja vendégszeretetét. Régi barátként fogadva mutatták meg otthonukat, sétáltak velünk végig a farmon, és sodortok szivart a friss eresztésből (ez kicsit túl nedves volt még, úgyhogy gyorsan le is cserélték egy már korábban készítettre). Mégsem járja, hogy a vendégek ne a legjobbat kapják, természetesen néhány kupica rum kíséretében. A dohányfarm után itt is betértünk egy paladarba.
Az El Sabor Kirenia étteremet néhány éve alapította egy helyi család, miután egy vihar tönkretette a korábbi megélhetésüket. A lelkesedés, a vendégszeretet, és a túlzás nélkül bőséges adagokban mért, finom ételek megtették a hatásukat. Mára a környék egyik legjobb éttermét üzemeltetik. Előzetes foglalás erősen ajánlott! Délután folytattuk barangolásunkat a környéken.
A Fidel Castro engedélyével készült Mural de La Prehistoria monumentális szabadtéri sziklafestménye kicsit elüt a környezettől, a Cuevas de Santos barlangrendszerben csónakázva azonban további természeti szépségekben gyönyörködhetünk. Mi csak egy napra látogattunk a völgybe, de ha több időtök van, érdemes egy-két éjszakát Vinalesben töltenetek, hogy minden látnivalót felfedezhessetek. Az aktív kikapcsolódást kedvelők lóháton, kerékpáron vagy gyalogtúrák során is bejárhatják a környéket.
Pár nap alatt rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de elérkezett a pihenés ideje. Magunk mögött hagytuk Havannát, és Kuba leghíresebb üdülőhelye, Varadero felé vettük az irányt. Korábban olvastunk fanyalgó véleményeket, hogy Varaderonak nem sok köze van az „igazi Kubához”.
Az tény, hogy a félszigeten található üdülőközpont Havannához képest kevéssé hordozza magán a hiánygazdaság nyomait, a part mentén sorakozó luxusszállodák ránézésre akár egy másik országban is lehetnének. Varadero azonban nemcsak turistaközpont, de kiváló munkalehetőség a helyieknek, és fontos valutaforrás az országnak, nem beszélve a fantasztikus tengerpartjáról. Méltán büszkék rá a Kubaiak.
Tengerparti nyaralásunk helyszínéül a Royalton Hicacos Resort szállodát választottuk. Ez a minden igényt kielégítő, all inclusive, csak felnőtteket fogadó szálloda már számos utasunk tetszését elnyerte, és a helyi szállodai rangsorokban is előkelő helyen szerepel.
Nem érdemtelenül: a klasszikus karibi stílusú szálloda hatalmas kertben fekszik, pálmalevél borítású közös épületekkel, kisebb épületekben elhelyezett lakóegységekkel, és porcukor finomságú, fehér homokos tengerparttal, és a kék/türkiz megannyi árnyalatában pompázó Karib-tengerrel. Mindehhez hamisítatlan kubai vendégszeretet, folyamatos esti szórakoztató programok, nagyszerű ételek, finom koktélok, igény szerint kifogástalan szivarok párosulnak. Tökéletes helyszín egy igazi trópusi tengerparti kikapcsolódásra.
Akik a pihenés mellett kirándulásokkal és további programokkal is szeretnék kiegészíteni varaderoi nyaralásukat, több lehetőség közül is választhatnak. Akár előzetesen, akár a helyszínen foglalhattok Matanzas – itt található Varadero – tartomány nevezetességeit bejáró jeep szafarit, meglátogathattok dohány-, kávé- és cukornádültetvényeket. Némelyik túra során eredeti gőzmozdonnyal is utazhattok. Ha csak Varaderon szálltok meg, természetesen foglalhattok különböző havannai kirándulásokat, vagy túrákat Trinidadba, Santa Claraba és Cienfuegosba. Ezekbe a városokba mi is szeretnénk eljutni, de ez egy következő kubai utazás programja lesz.
Mi a számunkra már-már kötelező hajókirándulást választottuk, és egy katamarán fedélzetén egész napos túrára indultunk Cayo Blanco-ra, egy kis szigetre Varadero partja mentén. Az út során született showman személyzet szórakoztatott bennünket. Kubai zenével, rögtönzött salsa tanfolyammal és folyamatosan felszolgált hűsítő italokkal gondoskodtak a vendégekről. Egy rövid sznorkel program után kikötöttünk Cayo Blanco szigetén, ahol büféebédet fogyasztottunk és egy kis szabadidőt is kaptunk.
Az igazat megvallva az itteni strandot visszalépésnek értékeltük a szállodánk tengerpartjához képest. Viszont kicsit távolabb sétálva a nyüzsgéstől (a szigeten számos hajó vendégei tartózkodnak egyszerre) sokkal érdekesebb részre értünk. A fehér homokos parton, magányosan álló pálmafák, háttérben a türkizkék tengerrel és néhány magánjachttal szuper hátteret szolgáltattak a tökéletes tengerparti fotók elkészítéséhez.
A hátralévő napokban még élveztük a Royalton Hicacos lenyűgöző tengerpartját, a januári nyarat, és megpróbáltunk minél jobban feltöltődni az újévvel beköszönő új kihívásokra. Még előttünk állt egy viszonylag hosszú hazaút. Kubából szintén moszkvai átszállással repültünk haza, azonban ezen a szakaszon volt egy 10 órás várakozási időnk az orosz fővárosban.
Tanakodtunk is, hogy be merjük-e vállalni, cserébe egy kedvezőbb repülőjegy árért. Végül lehetőségként fogtuk fel, előzetesen megigényeltük a tranzitvízumot, és beiktattunk egy moszkvai városnézést is a kubai nyaralás programjába. Az időjárás januárban egy kicsit rizikós, de szerencsére száraz idő és 0 fok körüli hőmérséklet fogadott bennünket.
A repülőtéri Aeroexpress-szel kényelmesen megközelíthető a belváros. Az idő korlátozottsága miatt csak a leghíresebb látnivalókat céloztuk meg: a Vörös téren időztünk a legtöbbet. A Kreml, a Vaszilij Blazsennij székesegyház, az Állami Történeti Múzeum és a GUM Áruház mellett a Lenin-mauzóleum szerepelt a listánkon.
Sajnos a mauzóleum egy nappal az ortodox karácsony előtt zárva volt, ezért egy ízletes ebéd, és egy kis felmelegedés után elsétáltunk a Megváltó Krisztus Székesegyházhoz. A nemrég teljesen újjáépített ortodox templom – egyébként a legmagasabb ilyen a világon – belülről is lenyűgöző.
De ami miatt mindenképp kihagyhatatlan, az a tetőteraszáról elénk táruló moszkvai panoráma. A teraszért fizetni kell, de megéri. Mielőtt visszaindultunk volna a reptérre, egy kicsit utazgattunk a moszkvai metróval. A kocsik ismerősek, de számos történelmi állomás méretéből, díszítéséből adódóan önmagában is turisztikai látványosságnak számít.
Ezzel ért véget az utazás, mely sok-sok éves álmodozás után végre megvalósult, és abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Kuba tényleg azt nyújtotta, amire számítottunk. A gazdasági nehézségek, és a helyi rendszer következményei ugyan fellelhetőek néhol, az egyedülálló hangulat, a történelmi építészet, a lenyűgöző karib tengerpart, és az utánozhatatlan kubai életérzés méltán vonzza az idelátogatókat. Csalódást – ha egyáltalán használhatjuk ezt a szót – csak annyiban éreztünk, hogy a kubai utazással nem rövidült az álom úti céljaink listája. A lista hosszú, ezért mindig új helyekre utazunk, de Kuba kétségkívül az az ország, ahova mindenképp visszatérünk.
